Az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek a fáikat metszik, hogy túl nagynak/terebélyesnek ítélik meg őket. Sajnos a világ nagy részén gyakori szokás, hogy az ágakon a rügyállás, a méret, a levélzet és a fa válaszának figyelembe vétele nélkül csonkításokat hajtanak végre. Ha a fád méretének csökkentésén gondolkozol, gyere és először ismerd meg ezt a mára már szakszerűtlenné vált gyakorlatot.

Mit nevezünk csonkolásnak?

Csonkolásnak hívják amikor élő ágakat és vezérágakat csonkokra vágnak vissza (általában olyan átmérőre, hogy már a geszt is látható), anélkül, hogy figyelembe vennék a rügyállást, a fa hosszú távú egészségére vagy szerkezeti integritására gyakorolt hatását. Gyakran felismerhető, amikor a kertészeknek sem a megfelelő tudásuk, sem a megfelelő eszközeik nincsenek ahhoz, hogy helyesen metsszék a fákat, és egyszerűen szétvágják a fő ágakat, általában láncfűrésszel, ott, ahol kényelmes és könnyen elérhető számukra.

A probléma ezzel a gyakorlattal, az esztétikátlan látványon kívül, hogy megváltoztatja a fa egészségét. A fa élő részeinek túlzott mértékű levágásával a szíjácsban tárolt nagy mennyiségű szénhidrát is eltávolításra kerül, valamint az a lombozat is, amely ezeket a tápanyagokat előállítja. Amikor a lombozat teljesen eltávolításra kerül az ágakról, a tápanyag-, víz- és hormonális keringés megszűnik, és legtöbbször visszahalás következik be. Ennek mértéke nagymértékben függ a fafajtól, az eltávolított lombozat mennyiségétől, a fa egészségi állapotától és korától. Az idősebb, gyengébb fák általában rosszabbul reagálnak, mint a fiatal, egészséges példányok. 

Az elhalt ágak és nyílt sebek könnyű belépési pontot biztosítanak az opportunista faanyagkárosító kártevők és kórokozók számára, amelyek elleni védekezés további energiát igényel és tovább stresszelik a fát. Mivel a vágás helyén nincsenek jelen a fa természetes fizikai és kémiai védelmi mechanizmusai a vágásnál elkezd visszahalni és korhadni az érintett szakasz.

Amint a fa felismeri a hiányzó lombozatot, megpróbálja azt pótolni. Az eredeti szerkezet azonban nem pótolható, és legtöbbször úgynevezett vízhajtások (szakszóval epidémiás hajtások) jelennek meg a seb környékén vagy hátrébb a törzs felé. Ezek a hajtások általában gyorsan és sűrűn nőnek felfelé.

Bár a csonkolás egy gyors és egyszerű módszer a kisebb lombkorona elérésére, ez a siker csak átmeneti. 

A vágás környékén megjelenő hajtások hamarosan elérik az eredeti szerkezet hosszát, de további problémákat okoznak. A csonkolt fák betegnek, egészségtelennek és esztétikailag csúnyának tűnnek (és hamarosan azok is lesznek). A helytelenül kezelt fák nemcsak esztétikai szempontból szenvednek, hanem szerkezeti integritásuk is veszélybe kerül, ezáltal nagyobb kockázatot és felelősséget jelentenek. Az epidémiás hajtások csak ahhoz az évgyűrűhöz kapcsolódnak, ami a vágás idején termelődött, így az “elágazásnál” nem alakul ki átfedő kapcsolódás ami az eredeti ágaknál jelen szokott lenni. Ez gyengébb kötést eredményez, ami növeli a leszakadás kockázatát amikor ezekből nagyobb ágak lesznek. A törés kockázata még nagyobb lesz, ha a vágott seb nem záródik és/vagy nem rekesztődik el, és a faanyag elkezd korhadni. Ez nagyon gyakori jelenség.

Ha a csonkolás túl súlyos, vagy a fafajta kevésbé tolerálja ezt a gyakorlatot, a fa pusztulása gyakori egy éven belül a "kezelés" után.

Ezek miatt a súlyos következmények miatt, a legtöbb faápolási egyesület visszavonja az oklevelét azon faápolóktól, akiket ezen gyakorlat alkalmazásán rajtakapnak. Továbbá egyes országokban, például Németországban, a bíróságok jogilag eltilthatják a szakmától azokat, akiket ebben bűnösnek találnak.

Bár minden igényes szakember próbálja elkerülni a fák tetejének vágását, három konkrét esetben kivételt lehet tenni:

Viharkár: Ha egy fa jelentős károkat szenvedett el viharok következtében, például ágak törtek le vagy súlyosan sérültek, a csonkolást végső megoldásként lehet alkalmazni a veszélyek csökkentésére és a fa megtartása érdekében. Azonban a vágásokat gondosan meg kell fontolni a fa hosszú távú egészsége és biztonsága érdekében. És csak az elkerülhetetlenül szükséges esetekben lehet alkalmazni.

Korábbi szerkezeti hiba: Ha egy fa szerkezeti hibáját nem kezeltek időben és a levágandó rész túl nagy átmérőjű, elfogadott egy durván 1 méter hosszú csonkot hagyni az elágazásnál, hogy a fa belső rendszerébe levegő jusson és elkezdődjön a lerekesztési folyamat. Ezt a csonkot a sikeres lerekesztést követően el kell távolítani.

Fokozatos faeltávolítás: Néha a fákat fokozatosan kell eltávolítani azok fontossága miatt a táj vagy a közösség számára. Ilyen esetekben a csonkolás része lehet egy eltávolítási tervnek, amelynek során idővel csökkentik a fa méreteit, hogy minimalizálják a kockázatot és meghosszabbítsák a megmaradó részek élettartamát.

Elsősorban ne tegyünk semmit 2-3 évig. 

Ezen stresszes beavatkozás után a fáknak időre van szükségük a gyógyuláshoz, alkalmazkodáshoz és energiakészleteik helyreállításához. Az első gyógyulási időszak után válasszunk ki 2-3 jó állású hajtást a vágás mögött, amit megtartunk és távolítsuk el a többit. A megtartott hajtások segítenek újjáépíteni a fa szerkezetét hosszú távon. 

A kívánt irányba álló rügy segítségével irányítsuk a megtartott hajtásokat kifelé a fa középpontjától és egymástól távol. Ügyeljünk arra, hogy egyik hajtás se érintkezzen vagy kereszteződjön egy másikkal. Ha arányaiban túl hosszúak a hajtások (az elágazásnál mért hajtásátmérő 50-100-szorosa) rövidítsük meg őket, hogy elősegítsük az elágazást és csökkentsük az elágazása ható erőkart és a törés kockázatát.

A helyreállítási folyamat évekig vagy évtizedekig is eltarthat, és a beavatkozás súlyosságától függően előfordulhat, hogy a fa soha nem tudja visszaállítani eredeti szerkezetét. 

Ha a csonkolás okozta károk túl súlyosak, vagy a fa egészsége tovább romlik, lehet, hogy a legjobb megoldás a fa teljes eltávolítása és egy új fa ültetése.

A probléma fő forrása az emberi igények. Az emberek a csonkolást méretkezelési technikaként alkalmazzák (ahogyan már feljebb írtam, csak rövid távú sikerrel). 

Érdemes utánajárni a javasolt méretkezelési technikáknak, amelyek helyettesíthetik ezt a káros gyakorlatot. 

A legolcsóbb és leghatékonyabb megközelítés a megfelelő fafaj kiválasztása és ültetése az adott helyre. Egy kis kertben vagy sűrűn beépített környezetben szinte garantált, hogy egy nagyra növő fa állandó konfliktussal jár. Ezért, ha mindenképpen fa kívánatos az adott helyre, használjunk olyan fajokat, amelyek kicsik maradnak még idősebb korukban is.

Ha nem megfelelő fajta került telepítésre, de még nem alakultak ki az együttélési problémák, hormonális növekedésszabályozók alkalmazásával megelőzhetők vagy késleltethetők ezek a kellemetlenségek. Ezek segítségével a fa növekedését lehet kezelni drasztikus metszés nélkül és segítenek a fa méretének és formájának természetesebb kialakításában.

Megfelelő vágások a megfelelő helyen: A rendszeres, megfelelő metszési gyakorlatok segíthetnek a fa méretének és egészségének megőrzésében anélkül, hogy a csonkoláshoz folyamodnánk. Ez magában foglalja a meghatározott ágak eltávolítását, miközben megőrzi a fa általános szerkezetét és vitalitását.

Gömbfejre metszés: Ez egy évszázadok óta alkalmazott metszési technika, ahol viszonylag kicsi csonkolást alkalmaznak egy gondosan kialakított ágrendszeren amikor még fiatal a fa. Ezt minden évben vagy kétévente a seb körüli hajtásokat visszavágják ugyanarra a pontra. Idővel a vágások helyén egy szövetgombóc fejlődik ki, amit gömbfejeknek neveznek. Bár a gömbfej metszés nem minden fafajtával lehetséges, helyesen alkalmazva hatékony módja lehet a fa kívánatos méretének megtartására.

Ne tegyünk semmit, értékeljük a fa méretét, vizsgáljuk a kockázatokat: Néha a legjobb megoldás, ha hagyjuk a fát természetes módon növekedni, és egyszerűen figyelemmel kísérjük a lehetséges kockázatokat. A fa méretének és formájának értékelése egészségesebb és esztétikusabb tájat eredményezhet, ha az okozott problémák elhanyagolhatóak.

Sok helyen a fák csonkítása illegális (így Magyarországon is: 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet / 3. §) a fa egészségére és szerkezeti integritására gyakorolt káros hatásai miatt. A gyakorlat negatív hatásainak és következményeinek megértése alapján egy felelősségteljes faápoló nem csonkolja meg a fákat, még az ügyfél kérésére sem. 

A lehetőségek megvitatása egy szakemberrel jobb, fenntarthatóbb megoldásokhoz vezethet a faápolás terén. 

Mindig vegyük figyelembe a fák hosszú távú egészségét és szépségét, és kérjük szakmai tanácsot, amikor szükséges.